Vannak olyan helyiségek a lakásban, amelyekkel nem nagyon lehet sok mindent kezdeni, ha egyedivé akarod tenni. Persze tele lehet pakolni különleges tárgyakkal, de mihez kezdhetsz, ha nem olyan tágas, hogy ilyesmik elférjenek?

Panellakás, ismeritek. Minden szabvány, minden lapos, minden egyforma. Az enyém is ilyen. Kilenc éve lakunk már itt, az egyetlen egyedi forma benne egy, még az előző tulajdonos által készített boltív az előszoba-folyosó végénél. Tőle származik a nyomott téglamintás tapéta is, mikor anno beköltöztünk, csak lefestettük fehérre. Ennél többet nem tudtam tenni az előszobával, és évekig eléggé semmilyennek éreztem. Aztán jött az ötlet: adjunk valami színt ennek a helynek, költözzön be az élet, legyen egy kis spiritusz!

Jött az ötletelés, milyen szín lenne jó? Saját ablaka nincs a helyiségnek, a szobák üvegezett ajtóin át jön egy kis fény csak be, így túl sötét színt nem választhattunk. A beépített szekrény fehér, a bejárati ajtó és egy bambusz roló barna. Hamar kiderült, hogy nem igazán tudunk dűlőre jutni a színt illetően, és nem is igazán érezzük azt, hogy egy egyszínű fal megoldja az unalmasság problémáját.
Úgyhogy úgy döntöttem, bátor leszek: becsíkozom a falat! A vízszintes sávok dinamikussá, a vidám színek élővé teszik a falfelületet, és megoldják a csupaszság unalmát is.

Tudom, ez most vicces lesz, de a legjobb módszer egy fal csíkozásának tervezéséhez az, ha kinyittok egy Excel-táblázatot, és játszotok a színekkel, sormagasságokkal. Ha megvan a tökéletes kombináció, lehet munkához látni!

Én is így csináltam. Életet akartam az előszobába, ezért a sárga, narancs és piros színeket terveztem kombinálni. De mivel a falak kilenc évvel ezelőtt lettek festve, először a fehér festékkel kellett dolgozni. Szombaton mindent szép fehérre festettem (vannak jó kis pár óra alatt száradó beltéri diszperziós falfestékek, egy ilyet választottam), vasárnap pedig jöhetett a legizgalmasabb rész!

A különböző színekre festendő területeket maszkolószalaggal  érdemes határolni. A szalagok felragasztása időigényesebb, mint a sávok megfestése maga, de muszáj rászánni az időt, mert ez a kulcsa annak, hogy a párhuzamosok rendben legyenek. Én a padlótól felfelé haladva mértem ki a távolságokat, a munkát külön nehezítette, hogy a festendő falszakaszon két ajtó törte meg a fal síkját. Ez is olyan, mint az asztalosság „kétszer mérj, egyszer vágj” szabálya, azaz nagyon ki kell mérni a szalagok helyét, és kifejezetten jól jön egy családtag, aki ránéz, hogy tényleg jól ragasztottad-e fel mindet.

A színekre két verzió lehetséges: színezőpasztával, színezőtintával lehet fehér diszperziós falfestéket színezni, de ezeket önmagukba is lehet használni. 

A sárga és a narancs színt az első, a pirosat a második módszerrel csináltam. Fontos tudni, hogy piros színezőpaszta fehér festékbe keverve bizony rózsaszínt eredményez.

A több színű sávozást úgy a legegyszerűbb ütemezni, hogy színenként haladj. Mondjuk a világostól a sötétig.

Én először a sárgát, majd a narancsot, végül a pirosat kentem.

Utána már csak a várakozás maradt. A maszkolószalagnak van egy olyan tulajdonsága, hogy 12-24 órán belül legyőzi a gravitáció: bármennyire is erősen simítottad a falra, elkezd magától leválni.

Ha ráérsz, és van türelmed kivárni, hagyd, míg megindul lefelé magától. Ha nincs, festékszáradástól függően pár óra múlva óvatosan elkezdheted leszedni.

Ha valahol a festék a szalag alá csúszik, semmi pánik, száradás után ecsettel korrigálható könnyedén.

Ím a végeredmény: 

Egy hétvége alatt kényelmesen kivitelezhető, különösebb kézügyességet és kreativitást nem igénylő módszer bármilyen helység falának egyedivé tételére. Próbáljátok ki!