Móra Ferenc egyik meséjében „reggelire rigófütty” az orvos rendelvénye a sápadt városi kislány erőtlenségére. Noha ez csak szimbólum, nem egy rossz ötlet! Városiasodunk nagyon, egyre kevesebb az énekesmadár a kertekben, pedig igazán szép élmény egy madárdalos teraszon étkezni, olvasgatni, pihenni. Ha van egy helyes kis kerted, könnyen odacsalogathatod a madarakat, ha folyamatosan helyezel ki egy kis madáreleséget.

Kép: BBC

Gyakori válasz erre, hogy „nincs madáretetőm” és „nem szeretnék ezreket kiadni egy bolti madáretetőért”. Nos, van egy jó hírem: kézügyesség, szerszámok és jelentős pénzkiadás nélkül is készíthetsz időjárásálló madáretetőt. A kulcsszó pedig az újrahasznosítás. Nem, nem egy huszonötödik pillepalack-átalakításról van szó (azzal sincs baj, de ez szebb lesz, tényleg).

Kép: PnG Everyday

A recept egyszerű: kell egy használt füles csésze, egy csészealj vagy kistányér, pár csepp ételecet, egy vattapamacs, némi ragasztó és szalag a felakasztáshoz. A csészét oldalára fektetve, füllel felfelé kell a csészelalj vagy kistányér felületére ragasztani, és a fülbe egy szalagot fűzve, csomóra kötve felakasztani a fára. (Ha nincs erős faág, akkor egy földbe szúrt karóra is állíthatod.) Eredetileg külföldi ötlet, régóta nézegettem már Pinterest-en a képeket, magyar nyelvű DIY-oldalakon még csak ezeket az átvett képeket látni, saját készítésűt nem.

Kép: Buzzfeed

Hogy hitelesen állíthassam, hogy ez egy tényleg egyszerű dolog, és mindenkit bátoríthassak a kipróbálásra, muszáj volt megcsinálnom (na meg azért is, mert egy kolléganőm épp most megy nyugdíjba, és nagy kertészkedő, ezért kapóra jött egy kis búcsúajándék elkészítése). Azt kell mondjam, tényleg olyan egyszerű és gyors, hogy tovább tart leírni, mint végrehajtani!

Ha van otthon megunt csésze, alj vagy tányér, készítheted abból. Ha nincs, és mástól se tudsz kérni, akkor be lehet ugrani egy használtcikk-üzletbe, -piacra vagy garázsvásárba, és kis összegért megveheted. Én egy német használtcikk-üzletbe tértem be, ahol kis híján agyonnyomott a bőség zavara, annyi csésze, bögre, alj, tányér és még ezerféle csetresz kiabált rám a polcokról, hogy őt válasszam. Nem túlzok: háromszor változtattam a koncepciómon, mire eldöntöttem, hogy egy kék és egy zöld tányért, valamint két virágos, sárga csészét választok.

A tányérok darabja 100 Ft volt, a csészéké 150 Ft, így egy ötszázasért két nagyon jó minőségű német porcelánárut sikerült szerezni. Szatén szalagom van itthon, de rövidáru-boltban 50-80 Ftért már lehet venni egy méternyit ebből a 3 cm széles fajtából. A ragasztón tépelődtem egy sort, de aztán az is hamar meglett. A legtöbb, iskolai technikaórára való általános barkácsragasztó megfelel (csomagoláson ellenőrizni kell, hogy porcelánt, agyagot lehet-e ragasztani vele), egy Technokol Rapid tökéletesen megfelel, egy kisebb tubus 300 Ft körül kapható. Természetesen nem kell az egész tubust elhasználni, később, máshoz jól jöhet még.

A folyamat:
Először is alaposan meg kell tisztítani a csészét és a tányért, szárazra törölni, és zsírtalanítani – ez a ragasztó tapadása miatt nagyon fontos! Erre legegyszerűbb egy vattapamacsra / papírzsepi-gombócra egy kis ecetet tenni, és azzal áttörölni azt a területet, ahová a ragasztó kerül majd.

Az elhelyezéshez azt vedd figyelembe, hogy a csésze fülének kell nagyjából a tányér közepével egy vonalban állnia ahhoz, hogy az egyensúly megfelelő legyen, amikor felakasztod a fára a madáretetőt. A helyét ceruzával körberajzolhatod a tányéron, így könnyebb lesz a ragasztót is felkenni.
Innentől kezdve felgyorsulnak az események: a ragasztó használati utasítása szerint hajtsd végre a ragasztást – ha mindkét felületre kell ragasztót tenni, akkor úgy, ha ragasztás előtt picit állni kell hagyni, akkor úgy. Összeillesztéskor kis erővel nyomd össze, pontosabban az asztalon elhelyezett tányérra nyomd rá a csészét! Majd a tányért a szélénél megfogva (a csészéhez érni most tilos) tedd egy olyan helyre, ahol egy napot pihenteted.

Nagyjából 24 óra alatt megköt a ragasztó úgy, hogy az tényleg erősen és időjárásállóan tart. Óvatosan töröld át, fűzd bele a szalagot a csésze fülébe. Tetszőleges hosszúságnál csomózd össze a két szalagvéget, és már akaszthatod is a faágra – vagy a faágnál is csomózhatsz, ha úgy egyszerűbb).

Kisállat-eledeles üzletben, hipermarketek állateleséges részlegein kapható mindenféle magkeverék, én 1 kg-os kiszerelésűt vettem 390 Ft-ért. Egyszerre nem kell sokat beleönteni, tehát az 1 kg valószínűleg sokáig elég lesz. Újratölteni akkor kell, ha már nagyon fogy. Eső után nézd meg, elázott-e a tartalma, ha igen, azt dobd ki, töröld szárazra (papírtörlővel például), és töltsd fel. Két-háromhavonta szedd le a fáról, és alaposan tisztítsd meg mosogatószerrel, és áttörölheted ecettel is.

Ha elkezded a madarakat etetni, odaszoknak a kertedbe. A gondoskodás jó és fontos dolog, a madáretetés nagyon jó mód arra, hogy a gyerekeknek ezt megtanítsuk. Folyamatos feladat, de jó móka.

Költségvetés 1 madáretetőre: 100 Ft tányér, 150 Ft csésze, 80 Ft 1 méter szalag, 300 Ft 1 tubus ragasztó – összesen 630 Ft. Madáreleség 1 kg 390 Ft.